Há' komám, ez a pityókatokány nem véletlenül van minden rendes székely asztalon. Jó szalonna szaga van, a pityóka omlós, a szaftja meg úgy beleragad a kenyeredbe, hogy öröm azt tunkolni. Nem cifrázzuk, de laktat, s ad erőt, hogy akár egy fél erdőt is kivágjál utána. Ez a tokány egyszerű, mégis olyan ízes, hogy a nagytata is megnyalja utána mind a tíz ujját.
A jó székely pityókatokány titka a lassan pirított szalonna és hagyma, amire rákerül a kockára vágott sertéscomb. Ahogy összesülnek, kiengedik a szaftjukat, és az egész ételt átjárja az a jellegzetes, füstös-omlós ízvilág. A pityóka szépen beszívja a szaftot, közben megpuhul, de nem fő szét teljesen, így minden falat egyszerre krémes és harapható.
Ez nem az a fajta étel, amit könnyed vacsorának szán az ember, hanem igazi, laktató egytálfogás. Minden falatban benne van a vidéki konyha ereje, egyszerűsége és bősége. A pityókatokány mellé nem kell semmi más, csak egy szelet friss, ropogós héjú kenyér, amivel az utolsó csepp szaftot is ki lehet törölni a tányérból.
A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, és a zsírban kisütjük, hadd eressze ki a zsírját.
Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, és üvegesre dinszteljük.
A sertéscombot kockákra vágjuk, majd a hagymás-szalonnás alaphoz adjuk, és körbepirítjuk.
Megszórjuk pirospaprikával, sóval, borssal, majoránnával, beletesszük a babérlevelet, majd alaposan összekeverjük.
Hozzáadjuk a felkockázott pityókát, és felöntjük annyi vízzel vagy alaplével, hogy ellepje.
Lefedve, lassú tűzön főzzük kb. 40–45 percig, amíg a hús megpuhul, a pityóka pedig kissé szétfő és szaftos lesz.
Friss kenyérrel tálaljuk, és jólesik mellé egy kupica szilvapálinka is.